Hogyan?

Miért van az, hogy amíg nem találkozunk azzal, aki nekünk való, addig mindenkiben látjuk a lehetőséget..., ragaszkodunk hozzá és hajlandóak vagyunk a poklok poklát megjárni érte...? Persze most azt mondod, hogy: "...júúúj..., dehogy!"... közben valójában minden éppen akkor szimpatikusban azt a lehetőséget látod, aki majd képes képviselni azt a valamit... amit ideának hívsz majd. Azt az ideát értem ezalatt, amit minden jött-mentre ráaggatsz. ...és mondhatsz bármit... ezen Te éppen annyira átmentél, vagy éppen most mész át, mint bárki ezen a világon.

Pedig megvan Ő, aki valóban ugyan úgy lélegzik. Aki mellett az élet játékos és felszabadító... így aztán nagy sokára kivilágosodik és minden megváltozik... csak hagyd! ":-)"

...de hogyan adod ezt át annak, aki még nem érti?