"Elkövettem ellened egy merényletet"

Anyukám ezzel kezdte az egyik történetet, melybe belehúzott... mindig a frász tör ki rajtam..., most sem volt másként..., de végül is érdekesnek ígérkezik a dolog... hát kíváncsi vagyok rá...

Persze az időzítés most is halmozást hozott..., minden egyszerre történik..., de talán így a legjobb...

Esküvő

Feszülten telt a délelőtt..., az előkészületeknél már nem voltam képes lenni, már nem tudtam tevékenykedni benne. A kezem remegett... a testem is..., féltem nem tudunk elkészülni időben és rendben... a díszítés még sehol, a ruha használhatatlanul lógott a semmibe...

Mindenki serénykedett, kérdeztek, mint hogyan szeretnénk, hogy terveztük... Aztán el kellett mennem sétálni, minél messzebbre, mert így legalább nem látom mennyire tehetetlen vagyok. A séta sokat segített, kicsit megnyugodtam, kicsit oldódtam..., de a barátaink nélkül nem ment volna... az az odaadás, amivel segítettek, az a szeretet... soha nem feledem...

A smink már nehezen ment... a haj elkészült... a meleg elviselhetetlenné nőtte ki magát... a ruhát felöltöttem és már kopogtatás hangzott az ajtón... mily csodás hangja ez a fának..., hívogató... Kedvesem már várt az ajtó előtt... nagy levegőt vettünk és elindultunk...

Elképesztően jó érzésű szertartás volt...s talán ez volt az egyetlen, amelyet fel tudtam fogni akkor, nem láttam a díszítést, a vendégeket sem... nem volt más csak a Kedvesem és az anyakönyvvezető... Felfokozódott hangulatban telt a fél óra...majd boldogan, kicsit megkönnyebbülve indultunk el fényképezős sétánkra.

Mire visszaértünk a teraszra, addigra már egy feladaton túl volt a sokaság... és az este csodálatos volt... a beszédek... Kedves, Attila, Anya, Teteking.... ez az érzés mindig velem marad.... és bármennyire is gyorsan eltelt az a nap, jó érzés maradt bennem meg belőle... csak....a...boldogság...a...BOLDOGSÁG...és sikerült... sikerült olyannak lennie a napnak, amilyenre vágytunk... és hogy mitől volt olyan csodálatos? ...a barátainktól, szeretteinktől..., mert ha ők nincsenek, akkor minden hiába lett volna úgy kitalálva...

Hálát érzek, és örömöt:-) S, amint megvannak a képek, egyet-kettőt feltöltök ide, csak a hangulat kedvéért;-)

Szeretettel":-)"

Alku

Egy számomra kedves ember azt mondta, hogy ha alkut kötsz, azt nem az angyalokkal kötöd... az angyalok nem kérnek semmit szolgálataikért... ha alkut kötsz, azt az ördöggel kötöd...

...és igaza van, nem?

Nap, mint nap

...amúgy szép kis feladatsor elvégzése közben vagyunk, és mindig vagy nincs feladat..., ill. nyugvó állapotban vagyok, a pihenési fázisban, vagy 20 feladat megoldásán fáradozom folyamatosan egyszerre. Olyan még bizony nem volt, hogy egyszerre csak egyel bíbelődhessek... mindig csak a gyors egyszerre megoldás keresés... minden azonnal, nem holnap...és egyszerre 20 pallós lóg a fejem felett... s rettegve várom, hogy lehullik-e... aztán hatalmas szerencsémre, életösztönömnek köszönhetően vagy éppen fejlődésem azon szintjének, ami pont a feladatokat hozta fejemre... minden mindig megoldódik...

...és így megy ez... nap, mint nap:-)

Az utolsó hajrá

Mennyi idő és mennyi erő szükséges ahhoz, hogy az ember megalkossa azt, ami az érzelmeit szolgálja, a világát... mennyi minden szükséges ahhoz, hogy tökéletessé álljon össze... és hihetetlen kitartással szükséges bírni ahhoz, hogy elérjük mindent...

Nos, úgy tűnik egészen jól sikerült megalkotunk azt, amit elképzeltünk dacára a sok változónak, a sok értetlenkedésnek, az esküvő közeledik és rendületlenül eljő, úgy ahogyan azt megálmodtuk:-)

Készülődés

Száguld a világ... minden nappal közeledünk az időponthoz, amikorra készen kell lenni... elképesztően nehéz. Amint csak elfordítod egy pillanatra a tekintetedet, azonnal duplájára nőtt sebességét utol sem éred...

Most olyasmit...

Most olyasmit kellene tennem, amit nem szoktam... készül a honlapom és írni kellene valamit magamról? De mit? Annyi mindent írnék, de az annyira más lenne, mint az amit elvárnak tőlem...

Amit magamról írhatnék nem jellememet, vagy milyenségemet ábrázolná, pusztán én lennék a gondolataimmal és kész. De vajon kit érdekel ez? ...Vajon elfogadnák-e azok akik oda látogatnak, hogy nem az iskolák felsorolásával, vagy életrajzi momentumokkal találják szembe magukat?

Hát akárhogyan is van..., nos... biztosan nem azt kapják amit várnak:-)

":-)"