Esküvő

Feszülten telt a délelőtt..., az előkészületeknél már nem voltam képes lenni, már nem tudtam tevékenykedni benne. A kezem remegett... a testem is..., féltem nem tudunk elkészülni időben és rendben... a díszítés még sehol, a ruha használhatatlanul lógott a semmibe...

Mindenki serénykedett, kérdeztek, mint hogyan szeretnénk, hogy terveztük... Aztán el kellett mennem sétálni, minél messzebbre, mert így legalább nem látom mennyire tehetetlen vagyok. A séta sokat segített, kicsit megnyugodtam, kicsit oldódtam..., de a barátaink nélkül nem ment volna... az az odaadás, amivel segítettek, az a szeretet... soha nem feledem...

A smink már nehezen ment... a haj elkészült... a meleg elviselhetetlenné nőtte ki magát... a ruhát felöltöttem és már kopogtatás hangzott az ajtón... mily csodás hangja ez a fának..., hívogató... Kedvesem már várt az ajtó előtt... nagy levegőt vettünk és elindultunk...

Elképesztően jó érzésű szertartás volt...s talán ez volt az egyetlen, amelyet fel tudtam fogni akkor, nem láttam a díszítést, a vendégeket sem... nem volt más csak a Kedvesem és az anyakönyvvezető... Felfokozódott hangulatban telt a fél óra...majd boldogan, kicsit megkönnyebbülve indultunk el fényképezős sétánkra.

Mire visszaértünk a teraszra, addigra már egy feladaton túl volt a sokaság... és az este csodálatos volt... a beszédek... Kedves, Attila, Anya, Teteking.... ez az érzés mindig velem marad.... és bármennyire is gyorsan eltelt az a nap, jó érzés maradt bennem meg belőle... csak....a...boldogság...a...BOLDOGSÁG...és sikerült... sikerült olyannak lennie a napnak, amilyenre vágytunk... és hogy mitől volt olyan csodálatos? ...a barátainktól, szeretteinktől..., mert ha ők nincsenek, akkor minden hiába lett volna úgy kitalálva...

Hálát érzek, és örömöt:-) S, amint megvannak a képek, egyet-kettőt feltöltök ide, csak a hangulat kedvéért;-)

Szeretettel":-)"